Fizikai Szemle 2005/11. 395.o.
MINDIG IZGATOTT A »MIÉRT?« KÉRDÉSE
-
Jéki László beszélgetése Pál Lénárd akadémikussal
- Mikor, mivel, hogyan kezdődött a természettudományok
iránti érdeklődésed?
- Az égés foglalkoztatott először. A gyertyagyújtás, a
tűzrakás mindennapjainkhoz tartozott gyerekkoromban.
Első kísérletemben a gyertya égésekor fejlődő gázokat
vezettem el, majd meggyújtottam. A sikeres kísérlet igazi
nagy örömet, boldogságot okozott. A IV. osztály végén,
1939-ben kaptam a polgári iskolában év végi jutalmul
Faraday A gyertya természetrajza című, az ifjúság számára
írt könyvét. Remek könyv, az Athenaeum adta ki
1921-ben, érdemes lenne újra kiadni. Érdekeltek a robbanóanyagok
is, már 12 éves koromban sikeresen gyártottam
puskaport.
Nagyon megszerettem a kémiát, a kísérletezés örömet
okozott. Kémiai ismereteimet Gróh Gyula Általános kémia
kötetéből igyekeztem bővíteni. A kísérletezés közben
mindig izgatott a "miért?" kérdése, ez vezetett el
ahhoz a felismeréshez, hogy matematikát és fizikát kell
tanulnom a kémiai reakciók megértéséhez. A természettudományok
iránti belső vonzódásomat tanáraim is felismerték.
Békéscsabán a felső kereskedelmi iskolában Kircsi
István, a kereskedelmi számtantanára - akinek nem
lehetek eléggé hálás - adta kezembe Beke Manó Bevezetés
a differenciál- és integrálszámításba című könyvét.
Ajánlására olvastam a Sammlung Göschen sorozat Höhere
Analysis köteteit, középiskolás koromban már tanulmányozni
kezdtem Ortvay Rudolf kvantummechanika jegyzetét
is.
- 1943-ban érettségiztél, tanárképzős hallgató lettél a
Muegyetemen, majd 1945-tol a Pázmány Péter Tudományegyetemen
tanultál, 1949-ben kaptad meg vegyészdiplomádat.
Hol kezdtél dolgozni, mi volt az első kutatási
témád?
- A Tudományegyetemen lettem tanársegéd a Gyakorlati
Fizikai Intézetben. Az állapotváltozások fizikájával
kezdtem foglalkozni, az olvadás és a fagyás folyamatai
érdekeltek.
- Rövidesen az életedben is alapos "állapotváltozás"
következett be.
- Az 1940-es évek végén zajlott a Központi Fizikai Kutató
Intézet (KFKI) létrehozásának az előkészítése. Készültek
a tudományos tervek, és munkatársakat toboroztak,
engem is hívtak az új intézetbe. Az intézet 1950 szeptemberében
alakult meg, de én akkor már Moszkvában
voltam aspiráns. A KFKI tervezett programjában fontos
helyen szerepelt részecskegyorsító berendezés építése,
és engem azért küldtek Moszkvába, hogy a gyorsítók fizikáját
tanulmányozzam. Ott azonban kiderült, hogy ez
titkos területnek számít, külföldi nem foglalkozhat vele.
Elméleti magfizikát tanulhattam volna, de felajánlották a
ferromágneses kutatások lehetőségét is. Akadémiai jóváhagyással
a mágnességet választottam. Ez egy újabb nagy
változás volt az életemben.
Egykristályos anyagban könnyen megfigyelhető,
hogya mágnesezhetőség függ attól, hogyan áll a mágneses
tér iránya a kristálytani tengelyekhez képest. Polikristályos
anyagokban általában véletlenszerű a kristályszemcsék
eloszlása. Mérési módszert dolgoztam ki,
melynek révén nagy pontossággal volt meghatározható
a mágneses telítettséghez közeli állapotú anyag mágneses
szuszceptibilitása. Kobaltmintákat vizsgáltam, és
sikerült felderítenem a kobalt szaturációs szuszceptibilitásának
hőmérsékletfüggésében jelentkező anomália
okát. A jelenség elméleti megalapozását is megadtam.
Ez volt a kandidátusi disszertációm.
- Itthon, a KFKI-ban is folytattad ezt a témát?
- 1953-ban jöttem haza, és azonnal megbíztak a Ferromágneses
(későbbi nevén Mágneses) Osztálymegszervezésével
és vezetésével a KFKI-ban. Az MTA Műszaki Osztálya
is támogatta a mágneses kutatások megindítását. A
Moszkvában végzett kísérleteket itthon sikeresen megismételtük.
Ezután a vas-alumínium rendszert kezdtük
tanulmányozni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az atomi
rendezettség hogyan befolyásolja a mágneses tulajdonságokat.
Ismert volt, hogy ez az anyag kettős "Curie-ponttal"
rendelkezik: melegítés hatására mágnessége csökken,
majd újra nő. Alapos vizsgálatokat végeztünk, a folyamat
időfüggését is meghatároztuk, és sikerült megismernünk
a változások okait. Kellemes emlék életemben
az az előadásom, amelyet ezekről a kérdésekről Schenectadyben,
a General Electric központi laboratóriumában
J. Kouvel professzor meghívására tartottam.
Az ötvenes évek közepén a Távközlési Kutatóintézettől
kaptunk egyérdekes feladatot. Azt kérték, hogy mérjük
meg ferritmintáik mágneses permeabilitásának frekvenciafüggését
a mikrohullámú tartományban. A probléma
tanulmányozása messzire, a mágneses tartományokat
határoló doménfalak mozgásának leírásához, a doménfal-
dinamika elméletéhez vezetett.
Munkatársaimmal együtt nagy érdeklődéssel tanulmányoztam
a vas-ródium ötvözetet, amely szobahőmérsékleten
antiferromágneses, majd melegítésre ferromágnesessé
válik. Az atomok közötti távolságtól függő kicserélődési
kölcsönhatás előjelváltásával magyarázható az
átalakulás, amelynek Ch. Kittel által felvázolt elméletét
sikerült jelentősen továbbfejlesztenem. Fiatal éveim szép
emléke, hogy L. Bates, a mágneses kutatások akkori
egyik "nagyöregje" felkért, hogy tartsak előadást vas-
ródium kutatásainkról a Nottinghamban rendezett nemzetközi
mágneses konferencián.
Sokat idézik azokat az eredményeinket is, amelyeket a
mangánalapú ötvözetek mágneses szerkezeteinek felderítésében
értünk el. Megemlítem, hogy az antiferromágneses
mangán-nikkel ötvözet tulajdonságait tanulmányozva
megmutattuk, hogy rézatomok bevitelével és
megfelelő hőkezeléssel egytengelyű gyenge ferromágnesség
hozható létre. Az idézetekből úgy látszik, hogy a
probléma mostanában ismét időszerűvé vált a nanomágneses
rétegszerkezetek kutatásában.
Nem folytatom a felsorolást, csupán megjegyzem,
hogy mágneses kutatásaimban engem mindig a változások,
a struktúrák közötti kapcsolatok természetének megismerése
érdekelt.
- Alig egy éve dolgoztatok még csak a mágneses vizsgálatokon,
amikor újabb nagy feladatot kaptál és vállaltál.
1955-ben a kormány döntött: kísérleti atomreaktor
épül a KFKI-ban. Az Országos Atomenergia Bizottság
Téged bízott meg a tudományos és szervezeti kérdések
összefogásával, javaslatok kidolgozásával. A reaktor
1959-re elkészült; kezdeményezésedre a KFKI-ban új
tudományos irányok muvelése kezdodött meg. Egyéni
kutatói érdeklodésedet, témaválasztásodat hogyan befolyásolta
az atomreaktor megjelenése?
- Tudtam, hogy a semleges, ugyanakkor mágneses momentummal
bíró neutronok remek lehetőséget kínálnak a
mágneses anyagok vizsgálatára. Neutron-diffraktométert
építettünk, és vizsgáltuk különböző ötvözetek mágneses
szerkezetét és fázisátalakulásait. Több új szerkezetet és
átalakulási mechanizmust sikerült felismernünk. Azt is tudtam,
hogy termikus neutronok rugalmatlan szórásának
segítségével tanulmányozhatjuk a szilárdtestek elemi
gerjesztéseit (a fononokat, magnonokat). Hozzákezdtünk egy
"korrelációs neutronspektrométer" fejlesztéséhez; a beeső
neutronnyaláb pszeudovéletlen modulációjára érdekes
módszert dolgoztunk ki. A kutatásokba bekapcsolódó
Mezei Ferenc azonban felismerte, hogy a lassú neutronok
energiájának mérésére sokkal célszerűbb mágneses momentumuk
precesszióját felhasználni, s ezzel megalapozta
a nevéhez fűződő "neutronspin-echo" módszert.
Miután kérdésed az atomreaktor megjelenésének tudományos
érdeklődésemre gyakorolt hatására vonatkozott,
szólnom kell a legfontosabbról. Már a reaktor üzembe helyezése
előtt foglalkoztatott az a kérdés, hogy a neutronláncreakció
sztochasztikus természetének milyen következményei
lehetnek. Elárulhatom, hogy az az eredményem,
amelyre a "legbüszkébb" vagyok, az ezzel a problémával
kapcsolatos. Az általam levezetett egyenlet, később
a Pál-Bell-egyenlet nevet kapta, ma is így idézik.
- Felidéznéd a megszületését?
- A reaktorban a neutronok számának változásaiban
bizonyos esetekben fontos szerepet játszik a véletlen. A
véletlenen múlik, melyik neutron idéz elő hasadást, hány
neutron keletkezik a hasadásban, melyik fogódik be,
melyik szökik meg stb. Az ingadozásokra 1946-ban Feynman
vezetett le egyelemi megfontolásokra épülő formulát,
de 1957-ben még hiányzott a neutron-láncreakció térés
energiafüggő változatának egzakt sztochasztikus elmélete.
1957 nyarán, egy balatoni kertben jöttem rá, hogy
a folyamatot egy adott időpontban akkor kezelhetem
egyszerűen, ha visszamegyek a kezdő pillanathoz, és
megvizsgálom egy "indító" neutron sorsának lehetséges
kimeneteleit. Tulajdonképpen a sztochasztikus folyamatok
elméletében jól ismert, úgynevezett "hátrahaladó"
egyenletet vezettem le a neutron-láncreakcióra. Az
egyenletet 1958-ban a Nuovo Cimentóban publikáltam, s
ugyancsak 1958-ban előadásban ismertettem az ENSZ II.
Békés atom konferenciáján Genfben. Hamarosan kiadták
kínai fordításban; későbbi, oroszul írt cikkeimet pedig
gyorsan angolra fordították Harwellben.
- Mi volt Bell szerepe? Együtt dolgoztatok, vagy Toled
függetlenül ugyanarra az eredményre jutott?
- Egyik sem. G.I. Bell öt évvel később, 1963-ban az
egyenlet generátorfüggvényes alakjának matematikai
tulajdonságait vizsgálta, s azóta idézik az 1958-ban publikált
egyenletemet Pál-Bell-egyenlet néven. Bell egyébként
csak a részecskeszám ingadozását vette figyelembe,
a tér- és sebességfüggést nem vizsgálta.
A részecskegyorsítóval kombinált neutronforrások, a
spallációs források kutatása láthatóan új aktualitást ad az
elméletnek, megszaporodtak a hivatkozások.
- Az egyenlet sikeres megalkotásával lezártad magadban
ezt a témát, vagy továbbra is foglalkoztatott a probléma?
- Sohasem "zártam le" ezt a témát. A Pál-Bell-egyenlet
az elágazó folyamatok elméletének egy szép alkalmazása.
Az elágazó pont folyamatokkal kedvtelésből az eltelt
évtizedekben állandóan foglalkoztam. A közelmúltban
általánosítottam az egyenletet véletlenül változó sokszorozó
közeg esetére. Tanulmányomat tavaly ősszel a Chalmers
Egyetem adta ki. Nemrégen egy magyar nyelvű
jegyzetben foglaltam össze az elágazó folyamatok fizikájának
elméletében elért legfontosabb eredményeimet. A
jegyzetet a KFKI Atomenergia Kutatóintézet az idén adta
ki. A neutron-láncreakció sztochasztikus elmélete alkalmazható
más területeken: a kémiában, a biológiában, sőt
a társadalomtudományokban is. Felmerült az a gondolat,
hogy egy kedves, régi tanítványommal, aki most igen
aktív és eredményes kutató, közösen elkészítjük egy monográfia
kéziratát. Talán kiadót is találunk.
- Mi foglalkoztat még mostanában?
- Sok minden. Bizonyára tudod, hogy nagy és bonyolult
rendszerek (repülőgépek, vegyi gyárak, atomerőművek
stb.) működésének biztonságát gondos vizsgálatokkal
ellenőrzik. A rendszerekben lejátszódó folyamatokat számítógépen
szimulálják, és megfigyelik, hogy a rendszer
biztonsága szempontjából fontos paraméterek (az ún.
kimenő változók) különböző feltételek mellett mekkora
értékeket vesznek fel. A bemenő változók ingadozásai
(bizonytalanságai) miatt a kimenő változók is ingadoznak.
Ha a szimulációk során a kimenő változók egy csoportja,
vagy akárcsak egyetlen kimenő változó is kilép a technológiai
megfontolások alapján meghatározott elfogadási
sávból, akkor nyilvánvaló, hogy további alapos vizsgálatra
van szükség. Érdekelt, hogy a matematikai statisztika milyen
módszereket kínál a kimenő változók analízisére.
Írtam egy összefoglaló házi dolgozatot a nagyrendszerek
biztonságának matematikai statisztikai ellenőrzéséről,
amelyből később több publikáció született.
Sok érdekes probléma van, amelyek tanulmányozásához
jól használhatók a valószínűség-elmélet módszerei.
Kellemes időtöltést jelentett számomra például az autokatalitikus
folyamatok sztochasztikus modelljeinek vizsgálata.
Eredményeimet az arXiv:cond-matban publikáltam.
- Tíz éve jelent meg A valószínűségszámítás és a statisztika
alapjai címu kétkötetes munkád az Akadémiai
Kiadónál. A könyv sikert aratott, nem csak fizikusok forgatják.
Sikeresen egyeztettél össze két szempontot, a matematikai
igényességet és a fizikusi szemléletmódot.
- Örülök a könyv sikerének, egyetemi előadásaim
tapasztalatai alapján írtam. Az azóta eltelt évtizedben változott
az álláspontom a véletlen, a valószínűség megítélésében.
Ma nagyobb jelentőséget tulajdonítok a szubjektív
tényezőknek, mint régebben. Egy esemény nyilván azért
véletlen számunkra, mert az eseményt előidéző "kísérletben"
a meghatározó okok teljes halmazának mindig csak
egyrészhalmaza rögzíthető. Ha azonban a részhalmazra
vonatkozó tudásunk változik, változnia kell a véletlenség
mértékének, az eseményvalószínűségének is. Némi túlzással
azt mondhatnám, hogy tudásunk állapotától "függ"
az esemény valószínűsége.
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy véleményem
szerint a klasszikus mechanikában és az elektrodinamikában
nincs véletlen, a fázistér dinamikájának szinte mindig
lehetséges belső instabilitásait (a kaotikus mozgásokat)
nem tekintem véletlennek. Gibbs és Boltzmann zsenialitására
volt szükség, hogy megszülessen a klasszikus statisztikus
mechanika, és ezzel mélyértelmezést kapjon a
termodinamika. A kvantummechanikában viszont a véletlen
esszenciális, az elmélet immanens része; nélküle nem
kaphatnánk a mi emberméretű világunkban is használható
üzeneteket a mikrovilág történéseiről.
- A Science folyóirat a nyáron volt 125 éves, ebből az
alkalomból 125 megválaszolásra váró tudományos kérdést
fogalmaztak meg. Ezek egyike azt firtatta, vajon
igaza lesz-e Einsteinnek, miszerint Isten nem játszik kockajátékot.
Mi a véleményed erről?
- Nem tudok jósolni, de azt hiszem, hogy az a két szigorú
"grammatikájú" nyelv (a gravitációelmélet és a
kvantumelmélet), amelyeket az emberi méretektől radikálisan
eltérő extrém nagy és extrém kis világok üzeneteinek
megértésére ma használunk, változni fog. Nyilván
szeretnénk megismerni a sötét energia titkát, megfejteni,
hogy a természeti állandók értékei miért akkorák, mint
amekkorák, de az is lehet, hogy arról fogunk meggyőződni,
hogya tudásnak vannak számunkra megismerhetetlen
birodalmai. Ki tudja?
- Eddig egyéni vagy a kutatócsoportban végzett fizikusi
munkádról beszélgettünk. Ez is imponálóan sokszínű.
A KFKI hosszú időn át volt vezetőjeként azonban a
kutatóintézet egészére nagy befolyással, hatással voltál.
Témák sora indult kezdeményezésedre. Mindannyiunknak
imponált, hogy minden témáról érdemi diszkussziót
lehetett Veled folytatni. Hogyan csináltad?
- Nem volt különleges módszerem, egyszerűen minden
érdekelt. Örömmel töltött el, ha valami újdonságról
értesültem, és igyekeztem megérteni. Rendszeresen olvastam
a legfontosabb folyóiratokat, és sokat beszélgettem
a kutatókkal. Nem vezetői kötelességből, hanem
szakmai érdeklődésből tettem fel kérdéseket és vitatkoztam.
Szerettem, és szeretem a jó, az érdemi szakmai vitákat.
Szeretem megismerni mások munkáját, én is szívesen
beszélek a magaméról. Publikációim is születtek
ilyen beszélgetésekből, eredetileg tőlem távol eső témákban
is. A fizikusokon kívül elsősorban a matematikusokkal
folytatott beszélgetéseim voltak gyümölcsözőek. Mindig
örömmel gondolok azokra a régi, szép esti sétákra,
amelyeken Rényi Alfréd (Buba) mesélt nekem a határeloszlás-
tételekről, a feltételes valószínűség új definíciójáról
és sok minden egyébről.
Mások példájából is tanultam. Minden iránt érdeklődő
ember volt A.P. Alekszandrov, a moszkvai Kurcsatov Intézet
vezetője, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának
elnöke, akivel több közös kutatási programot indítottunk
el. Tiszteltem nyitottságáért, széles körű érdeklődéséért.
Szerettem a mélyen gondolkodó D.I. Blohincevvel találkozni.
Élmény volt részt venni a Nobel-díjas P.L. Kapica
híres ebédjein. Intézetének munkatársai és külföldi vendégek
ülték körül az asztalt, és fizikáról beszélgettek. Kapica
távoli, egymáshoz látszólag nem kapcsolódó dolgokat tudott
szellemesen összekapcsolni. Sokszor késztettek gondolkodásra
Jánossy Lajosnak az elfogadott nézetekkel általában
szembenálló, meghökkentően érdekes kérdései.
Szívesen emlékszem a francia Louis Néellel folytatott diszkussziókra
is, ő az antiferromágnességgel és a ferrimágnességgel
kapcsolatos kutatásaiért kapott Nobel-díjat.
Sok híres fizikus látogatta meg a KFKI-t, szólt elismeréssel
tudományos eredményeiről. Jó most erre emlékezni.
- Olvasóink nevében is további alkotó éveket kívánok
Neked, legyen továbbra is sok örömöd új tudományos
problémák megismerésében és megoldásában. Köszönöm
a beszélgetést.