A Központi Fizikai Kutató Intézet

Kovács István
Központi Fizikai Kutató Intézet
Budapest

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1950. augusztus 18-án kelt rendeletével létrehozta a Központi Fizikai Kutató Intézetet (KFKI). Az Intézet feladatát a rendelet a Magyar Tudományos Akadémia által a fizikai kutatás számára jóváhagyott problémák megoldásában jelölte meg és az ötéves tervtörvény pedig az Intézet felállítására és felszerelésére az anyagi fedezetet is biztosította. A fizikai kutatás előmozdítására és eredményesebbé tételére ilyen intézkedés az egész eddigi magyar történelem során még sohasem történt. Nem történt, mert ha ilyesmi egyes fizikusoknak a felszabadulás előtti időkben eszükbe is jutott, a félfeudális társadalmi rendszer sem az anyagi, sem pedig a szellemi előfeltételeket nem tudta megteremteni ehhez; másszóval abban a társadalmi rendszerben ez nem tudott társadalmi szükségességgé válni. Ez azután azt eredményezte, hogy a fizikai kutatás fontosságát eleinte nem akarták, később pedig a nevelés egyoldalúsága miatt nem is tudták felismerni és így a fizikai intézetek felszerelésére nem sokat áldoztak, kevés kivétellel ezek felszerelése korszerűtlen és elavult volt, komoly kutatásra pedig a legtöbbjük alkalmatlan. Ennek következtében a technika, az ipar és mezőgazdaság a fejlődéstől elmaradt; korszerűtlenebbül termeltünk, mint az a tudomány akkori állapota mellett szükséges lett volna, ami persze az uralkodó osztály szempontjából nem volt baj, mert a munkaerő olcsó volt és a profitot így is tudták biztosítani.

Az a néhány elszánt ember, aki tudományos kutatással akart foglalkozni a felszabadulás előtti időkben, jórészt magános farkasként kóborolt a tudomány erdejében és nem egyet közülük elüldözött a tudomány vagy az ország területéről a nélkülözés és a nyomor. A tudomány megismerése és fejlesztése csak a gazdagok kiváltsága lehetett. A társadalom sem szervezetten, sem szervezetlenül nem törődött a kutatókkal és sokan közülük vagy feladták a kilátástalan harcot és lemondtak a tudományról, vagy pedig külföldre távoztak. Támogatás,

segítség és irányítás hiánya azután azt eredményezte, hogy egészen tervszerűtlenül, teljesen a véletlentől függött, hogy kutatóink a fizika mely területével kerültek kapcsolatba és előállt az a nehéz helyzet, hogy ahány fizikus volt Magyar országon, az - szinte autodidakta módon jóformán annyiféle területen dolgozott és alig volt két kutató az országban, akik kutatási problémáikat egymással megvitathatták, nézeteiket kicserélhették és egymást iniciálhatták volna. Így azután a legtöbben önmagukba zárkóztak, munkásságukat idehaza csak kevesen ismerték és még kevesebben értékelték, sokszor teljesen el is szakadtak a való élettől, sok esetben kellő irányítás és támogatás hiányában munkájuk merő fejtornává vált, sok tehetség pedig el is kallódott. Akik pedig utánuk jöttek, azoknak előlről kellett kezdeniök mindent. A tudomány területén tehát, mint egy cseppben az egész tenger, megtalálható a kor valamennyi társadalmi és gazdasági jelensége.

Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet a felszabadulás után. Az a tény, hogy a munkásosztály kezébe került a hatalom, új korszakot nyitott a tudomány fejlődésében is. A társadalmi elnyomás, a tudatlanság, az elmaradottság és sötétség tengerében világítótorony reflektoraként mutatta az utat a felemelkedéshez Sztálin elvtársnak a főiskolák tudományos munkásainak fogadásán 1938-ban mondott híres pohárköszöntője. Ebben kifejtette, hogy csak az az igazi tudomány, amely nem különíti el magát a néptől, amely nem kényszerből, hanem önként, szívesen szolgálja a népet, amely nem zárkózik a tudomány monopolistái módjára elefántcsonttoronyba, hanem minden kaput szélesen kitár az ország fiatal erői előtt, amely nem rabja a hagyományoknak és amikor a hagyományok, normák, szabályok elavultak, merészen megdönti azokat. Társadalmi rendszerünk gyökeres átalakítása után ezen felismerések alapján a tudomány, amelyet azelőtt elszigeteltek és csak kevesek számára tettek hozzáférhetővé, most egyre inkább az egész nép közkincsévé válik. Az ország iparosítása és a mezőgazdaság fellendítése, valamint honvédségünknek a béke megvédésére egyre hatásosabbá fejlesztése szükségessé teszi a tudomány és technika egészen új megszervezését és a tanító és tanuló káderek szaporítását. Népi demokráciánk a tudósok előtt eddig soha nem látott perspektívákat és méreteket tárt fel a tudományos munka számára. Mindenki tapasztalhatja, hogy a kormány milyen bőkezű segítséget nyujt a tudományos szervező kezdeményezésekhez. E bőkezűség és nagyvonalúság megmutatkozik többek között a tudomány és technika különböző területein jelentékeny számban létesülő új kutató intézetek, közöttük a KFKI felállításában és felszerelésében. A KFKI létrehozásával célunk az, hogy a rendkívüli módon elmaradt magyar kísérleti fizikai kutatást korszerű berendezésekkel és kísérleti eszközökkel ellátott intézet felállításával kirántsuk abból a kátyúból, amelybe az elmult időszak folyamán jutott. A modern kísérleti fizika a fejlődése egyre inkább arra mutat, hogy a hadihajó-méretű kísérleti kutató berendezések, a ciklotronok korszakában, a fizikai kutatást központosítani kell. Mindez természetesen nem azt jelenti, mintha ez a központosítás a többi kutató intézet rovására történne, mintha a KFKI-t a többi intézet elsorvasztásával akarnók kifejleszteni. Éppen ellenkezőleg: a KFKI a többi már meglévő kutató intézettel való szoros együttműködése alapján akar maga is fejlődni és azok további fejlődését is előmozdítani. Ilyen együttműködés körvonalai több intézettel kapcsolatban máris kezdenek kibontakozni és a továbbiakban is azon leszünk, hogy ezeket a szálakat minél szorosabbra fonjuk, hogy ezzel is szolgáljuk az eddig annyira hiányzó fizikus élet kialakulását és ezen belül a kutató káderek fejlődését és a kutatás további kifejlesztését.

Országszerte egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a KFKI felé s ezért talán nem lesz érdektelen, ha néhány szóval ismertetem eddigi történetét, jelen állapotát és a jövőbeli terveinket. Megalakulásakor elsősorban a már fél évvel előbb a Műszaki Egyetem Atomfizikai Intézetében felépített és megszervezett spektroszkópiai, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem újonnan felállított kozmikus sugárzást kutató laboratóriumra alapoztunk, melyek ma már a KFKI egyes kutató osztályaként működnek.

A spektroszkópiai osztályon belül három csoport: a molekula-, az ipari- és az abszorpciós spektroszkópiai csoport működik. Ez az osztály részben a régi, de jórészt az újonnan beérkezett szovjet műszerek révén ilyen viszonylatban ma már Európa egyik legjobban felszerelt laboratóriumával rendelkezik.

A kozmikus sugárzási osztály kutatási munkája nehezebben indult mely, mivel ott meglévő felszerelésre csak igen kis mértékben lehetett építeni. A nehézségek az utóbbi időben azonban már itt is elhárultak, mert a felső fórumok, a Párt és a kormányzati szervek támogatásának eredményeképpen a szükséges műszerek legnagyobb része már megérkezett és az osztály megkezdhette kutatásait.

1951 májusában alakult meg az ugyancsak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Intézetében működő csoportokból az elektromágneses hullámok osztálya, valamint az akusztikai és ultraakusztikai csoport.

l952 elején létrehoztuk az atomfizikai osztályt, amely egyelőre a Műszaki Egyetemen működik. A későbbiek folyamán megalakulnak majd a radiológiával, a szilárd testek fizikájával, elektronikával és az elméleti fizika különböző ágaival foglalkozó osztályok, illetve csoportok.

Az összes jelenleg már működő osztályokat és csoportokat adminisztratív szempontból összefogó központi igazgatás jelenleg a spektroszkópiai osztályon működik. Ennek a részlegnek a feladata a lehetőség szerint mentesíteni az egyes osztályok vezetőit és kutatóit az egyébként elkerülhetetlenül szükséges adminisztrációtól, megteremteni az egyes osztályok számára a különböző műszerek és anyagok beszerzésével a kutató munka feltételeit, elvégezni a beruházások lebonyolítását, ellenőrizni és szorgalmazni az építkezések menetét stb.

Az egész intézet működését tudományos szempontból irányító és összefogó szerv az intézet mellett létesített Kutató Tanács, melynek tagjai elsősorban az egyes osztályok vezetői, valamint a fontosabb kormányzati szervek képviselői. Ennek feladata az intézet kutató munkájának összehangolása, a tudományos témák kijelölése, a tervek felülbírálata, azok végrehajtásának ellenőrzése és ezenkívül az igazgató mellett az intézet vezetésében mint tanácsadó szerv is működik.

A Központi Fizikai Kutató Intézet Kozmikus Sugárzási Osztályának csillebérci épülete

Az egyes osztályok jelenleg nem minden szempontból kielégítő helyen és körülmények között folytatják munkájukat. Egyik legfontosabb feladatunk ezen segíteni és mint annyi sok más területen, itt is hátunk mögött érezzük a MDP, a kormányzat, és a MTA segítő támogatását. A Csillebércen, csodálatosan szép festői környezetben, távol a város zajától, teljesen nyugodt és a tudós elmélyülésére kiválóan alkalmas helyen egy szép 40 hold kiterjedésű parkban fogjuk a KFKI összes kutató osztályait olyan épületekhez juttatni, amelyeknek terveit a kutató osztályok vezetőinek elgondolásai szerint készítik el és amelyekben minden reálisan megalapozott: kívánságaikat meg fogjuk valósítani. Így még 1950. szeptemberében elkészítettük a kozmikus osztály épületének terveit és még októberben elkezdtük az építést, amely 1951 szeptemberben el is készült és az osztály munkáját már az új környezetben folytatja. A kozmikus osztály számára egy 70 m hosszú földszintes épület készült a középen futó folyosókon jobbra és balra nyíló laboratóriumi helyiségekkel. Ehhez egy 40 m-es műhely épületszárny csatlakozik. Ugyancsak még 1951 nyarán befejeződött a kiterjedt légizáporok tanulmányozására szolgáló 32 m mély akna és a belőle felülről számított 10 m-ként sugarasan szétfutó összesen 6 drb. táró. Hasonló létesítmény ilyen célra még sehol a világon nem épült. 1952 áprilisában befejeződött ugyancsak a kozmikus kutatás céljait szolgáló különlegesen megépített faépület is, ahol a voltaképpeni méréseket végzik a kutatók.

Még 1951-ben elkezdtük építeni és 1952 szeptemberben befejezzük a következő ugyancsak 70 m-es kétemeletes újabb épületünket. Itt nyer elhelyezést az atomfizikai és a radiológiai osztály, valamint ideiglenesen a központi igazgatás. Az 1953. év folyamán felépítjük azt a központi épületet, mely alkalmas lesz, hogy a népgazdaság számára alapvető fontossággal bíró különböző, egymást nem zavaró kutatási ágaknak megfelelő munkalehetőséget biztosítson. Ebben az épületben helyeznénk el az előzetes tervek szerint a spektroszkópiai-, az elektromágneses hullámú-, az elméleti fizikai osztályt, az akusztikai és ultrahang-csoportot. Azt hiszem, felesleges külön megemlíteni, hogy az egyes épületekben gondoskodunk megfelelő előadó-, könyvtár-, kultúrteremről, valamint elegendő számú adminisztrációs helyiségről.

A Központi Fizikai Kutató Intézet Spektroszkópiai Osztályának nagy laboratóriuma

Az intézet tervezett létesítményei között szerepel az 1954. folyamán megépítendő központi műhely. Ezen létesítmény feladata lesz a szerteágazó kísérleti kutatás számára szükséges műszaki berendezések elkészítése. Ezen felül a központi műhely fejlődése folyamán el kell érni, hogy az alkalmas bázisul szolgáljon a tudományos kutatás számára különleges igényű berendezések tervezésére és kivitelezésére általában. A magyar népgazdaság ezideig nélkülöz ilyen intézményt.

Mint az eddig elmondottakból kitűnik, általános irányelvként követjük azt a gondolatot, hogy az egyes osztályok még a végleges épület elkészülte előtt kezdjék meg működésüket, hogy az építkezés befejezése után a munka folytatása az osztályok végleges helyén már csak költözködési probléma legyen. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a folyton változó és fejlődő tudomány mindig új és új feladatokat és lehetőségeket teremt, amelyeket előre látni teljes pontossággal éppenséggel nem lehet. Éppen ezért lehetséges, hogy ezek a tervek az elkövetkező évek folyamán a népgazdaság szükségletei és a tudomány fejlődése során módosulásokat szenvedhetnek. Ezért a tervezésnél irányadó szempontnak kell lennie, hogy a lehetőség szerint a továbbfejlődést minden osztály számára biztosítsuk. Ez a fejlődési lehetőség a 40 hold területtel s az egymáshoz képest távol történő építkezésekkel, valamint az egyes épületek tovább növelésével jórészt biztosítható.

A tervezett létesítmények kérdésével elválaszthatatlanul összefügg és egyike a legjelentősebb problémáknak a káderek kérdése. A tervek szerint az intézet teljes létszáma az első ötéves terv végére kb. 70 kutató lesz. Ebben természetesen nincsen benne a technikai segédszemélyzet létszáma, amely nyilván felül fogja múlni a kutatók számát. Ahhoz, hogy a KFKI végleges terveit megalkothassuk, szükséges az egész ország fizikus káderállományának ismerete, strukturális összetétele, ami szükségessé teszi a fizikusok feltérképezését. A káderproblémák vonalán a terv végrehajtása nem lesz könnyű feladat, de tisztában. kell lenni azzal, hogy ennek végrehajtása a KFKI létkérdése. Nyilvánvaló, hogy a káder utánpótlás elsősorban az egyetemről kikerülő okleveles fizikusokból, ezenkívül matematika-fizika szakos tanárokból és villamos mérnökökből kell, hogy összetevődjön. Ezenfelül szükség van arra is, hogy az intézet kádereket kapjon más területekről is. Gondolunk elsősorban fiatal mérnökökre, matematika-fizikaszakos középiskolai tanárokra. A kutató berendezések megépítése ma már egyre bonyolultabb feladattá válik és ezeknél egyre kevésbé nélkülözhető a mérnöki szakismeret. Ehhez járul az elektronika legkülönbözőbb területen való széles alkalmazása úgy, hogy ma már a spektroszkópiától az atomfizikáig' úgyszólván nélkülözhetetlen az elektronikus szakember. Ezenkívül intenzívebben kell szorgalmazni a fizikus aspiráns képzést, több fizikus aspiránst kell küldeni a Szovjetunióba és a népi demokráciákba. Úgy látjuk, hogy a káderproblémák megoldására ezek a járható utak.

Hasonlóképpen külön káderkérdést jelent a jól képzett technikai segédszemélyzet problémája. Ennek megoldására lehetővé kellett tenni, hogy a fizikai intézetek műhelyei ipari tanulókat alkalmazzanak, ami olyan szakemberek kiképzését eredményezné, akik tisztában vannak a tudományos műszerekkel szemben támasztott speciális követelményekkel. Jelenleg már 8 ipari tanuló dolgozik az egyes osztályok mellett. létesített műhelyekben.

Ezek lennének azok a főbb szempontok, melyeket a KFKI szervezésével kapcsolatban elsősorban tartunk szem előtt. Természetesen ilyen szűkre szabott kereten belül lehetetlen az egyes problémákkal olyan részletesen foglalkozni, amint azt azok természete és súlya megkívánná. Ezért ez az ismertetés szükségképpen hiányos, vázlatos, helyenként a problémákat csak felületesen érintő lehetett. Sok olyan kérdés szerepel itt, ami maga egyedül külön cikk anyagát képezhetné. Célunk azonban nem a kérdések megtárgyalása, vagy éppen megoldása volt, hanem áttekintő képet akartunk adni a KFKI működéséről, szervezetéről, terveiről, valamint az ezekkel kapcsolatban felmerülő és az egész magvar fizikai kutatást egyetemesen érintő kérdésekről. Ezek a kérdések természetesen nem oldhatók meg elszigetelten, környezetükből kiragadva, kizárólag egy intézetre vonatkoztatva, hanem kollektív munkával történő egyetemes, általános érvényű megoldásra várnak. Maga a KFKI szervezése is annyira bonyolult és szerteágazó, olyan sokféle szakértelmet megkívánó tevékenység, hogy felülmúlja egy ember véges erejét és képességeit annál is inkább, mivel ilyen irányú tapasztalatokkal itt nálunk senki sem rendelkezik. Ha mindjárt a megszületésekor nem álltak volna mellettem kitűnő munkatársaim segítő készségükkel, akkor a KFKI még ma is a vajudás állapotában lenne. Eredményeink közös munka eredményei, azonban ezek is csak a Párt és kormányzat legmesszebbmenő segítsége és támogatása m ellett voltak elérhetők. Külön ki kell emelnünk azt a személyes érdeklődést és minden bürokrácia mentes közvetlen segítséget, amelyet a Párt legmagasabb vezetőitől kaptunk olyan esetekben, amikor a problémák szinte már megoldhatatlannak látszottak. A Párt támogatásának köszönhető tehát, hogy a kisded ma már járni tanul és ha lépései még kissé bizonytalanok is, minden remény meg van rá, hogy rövidesen beáll a békét és a szocializmust építő felnőttek harcos táborába. Ez a támogatás azonban kötelez bennünket és úgy hiszem, mindnyájunk érzéseit fejezem ki, ha beszámolómat Pavlovnak, a XV. Nemzetközi Fiziológiai Kongresszuson mondott szavaival fejezem be: "Önök hallották és látták, milyen páratlanul kedvező helyzetben van hazámban a tudomány. Az államhatalom és a tudomány közt kialakult viszonyt csak egy példával szeretném szemléltetni: mi a tudományos intézetek vezetői egyenesen attól félünk és az nyugtalanít bennünket, hogy vajjon képesek leszünk-e munkával meghálálni mindazokat a javakat, amelyeket a kormány rendelkezésünkre bocsát".