AKADÉMIAI OSZTÁLYKÖZLEMÉNYEK

A Magyar Tudományos Akadémia 1990. májusában tartott Közgyűlésén az Akadémia vezetőinek a következőket választották meg:

Kosáry Domokos (történész)	elnök
Berényi Dénes (fizikus)	alelnök
Halász Béla (orvos)	alelnök
Újfalussy József (zeneesztéta)	alelnök
Láng István (biológus)	főtitkár
Csurgay Árpád (mérnök)	főtitkárhelyettes

Ezt követően a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya a következőket választotta meg:

Bor Zsolt legfőbb tudományos eredményeit a piko- és femtoszekundumos időtartományban lejátszódó lézerfolyamatok tanulmányozása területén érte el.

1. Új lézerfizikai alapjelenséget fedezett fel. Az effektus (az ún. ön-Q-kapcsolás) az elosztott visszacsatolású festéklézerekben lép fel és femtoszekundumos időtartamú lézerimpulzusok generálását teszi lehetővé (IEEE J; Quantum Electron. QE-16, 517, 1980). A módszert az USA-ban, Szovjetunióban, NSZK-ban és Japánban is átvették és intenzíven kutatják. A felfedezés jelentőségét az is igazolja, hogy az EUREKA programhoz csatlakozó Röntgen-lézeres terv is elosztott visszacsatolása festéklézeren alapul. Ennek a világon egyedülálló paraméterű berendezésnek számos kritikus részét egy államközi szerződés keretében Bor Zsolt és szegedi munkatársai építik Göttingenben. Ez a tudományos alkotás és eredmény mutatja Bor Zsoltnak, mint fizikusnak különleges erényeit: elméleti úton felismert egy jelenséget, amelyet kísérleti úton igazolt, majd a jelenségre alapozva olyan unikális mérőműszert fejlesztett ki, amely a modern fizikai kutatások érdeklődésének középpontjában álló fizikai jelenségek tanulmányozására alkalmas.
2. Femtoszekundumos időfeloldású mérőmódszereket és berendezéseket fejlesztett ki (Appl. Phys. 831, 1, 1983). Az eredményeket a világ számos laboratóriumában használják.
3. Kimutatta, hogy a femtoszekundumos impulzusok terjedése során korábban nem ismert eredetű impulzusfront torzulások lépnek fel (Opt. Lett. 14, 119, 1989). A jelenség elméleti érdekességét az jelenti, hogy a torzulás egy alapvető fizikai elvre - a határozatlansági relációra - vezethető vissza. A meglepő felismerés következményeképpen a fókuszálására használt optikai rendszereket újra kell tervezni, számos korábbi mérési eredményt és az azokra alapított elméleteket felül kell vizsgálni. Az érintett körbe tartoznak a fúziós kísérletekben használt óriás lézerek is.
4. Haladó hullámú gerjesztő elrendezést fejlesztett ki (Appl. Phys. 832, 101, 1983). Sokak szerint várható, hogy ezzel a technikával minden eddiginél rövidebb impulzusokat lehet majd generálni. A módszert külföldi intézmények is átvették, és intenzíven kutatják.
5. Új univerzális érvényességű összefüggési ismert fel az optikai anyagok magasabb rendű diszperziós együtthatói között (Appl. Opt. 24, 3440, 1985).

A fenti kutatásokhoz kapcsolódóan Szegeden egy fiatalokból álló kutatócsoportot vezetve, nitrogén, excimer és festéklézer családot alakított ki. Az elkészült berendezéseket hazai intézmények használják, de több példánya működik az NSZK-ban és a Szovjetunióban is.

Bor Zsolt nemzetközileg elismert kutató. Államközi egyezményeken alapuló kutatási szerződés keretében megszakításokkal 6 évet töltött a Göttingen Max-Planck Intézetben. Nemzetközi rendezvényeken 54 előadást tartott. Nemzetközi konferenciák rendszeres meghívott előadója. Tudományos közleményeinek száma 134, szabadalmainak száma 11. Munkáira ezideig ~ 490 hivatkozás történt.

Bor Zsolt az MTA Fizikai Szakbizottságának, a Szilárdtestkutatási Komplex Bizottságának, a Spektroszkópiai Albizottságnak és a Fizikai Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja. Jelenleg az MTA Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoportját és a JATE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékét vezeti.

A modern fizika eredményeinek csillagászatra történt alkalmazása feltárta azokat az erőket, amelyek Univerzumunkat ma alakítják és működtetik. Egy mozzanat maradt kérdéses: Univerzumunk jellegzetes képződményeinek (szuperhalmazoknak, galaxisoknak) a kialakulása. A világban található atominukleáris anyag egyszerűen nem volt elegendő arra, hogy a táguló mindenségben az első nagy anyagcsomókat összerántsa. Szalay Sándor 1972-ben (egyetemi doktori értékezésében) mutatott rá arra, hogy az első égitestek kialakulása tömeggel rendelkező, de az ismert anyagnál gyengébben kölcsönható részecskék jelenlétére utal, azzal magyarázható. Ezzel az extragalaktikus asztrofizika új irányát nyitotta meg. Az 1980-as években az Univerzum tömegének javarészét kitevő sötét anyaggal foglalkozó és Szalay Sándor alapvető munkáiból kiinduló tanulmányok száma lavinaszerűen szaporodott. Amikor a tradicionálisabb elméletek csődje nyilvánvaló lett, és a galaxisok megfigyelt eloszlását a neutrinók számítógépen szimulált eloszlásával egybevetették, különbségek mutatkoztak. Ekkor mutatott rá arra Bonddal és másokkal közös munkájában, hogy az elsőként csomósodásnak indult, de láthatatlan sötét anyag legnagyobb sűrűsödései vonzzák magukhoz az atomos gázokat, így a ma világító galaxisok olyanok, mint a hegyláncok legmagasabb csúcsait borító hósapka. (Akadémiai doktori értekezés, 1985.) Szalay Sándort munkássága irányította rá a figyelmet, hogy a galaxisok sűrűség- és sebességeloszlásának pontos ismerete rávilágíthat az első milliárd évek történéseire és az anyag ma még ismeretlen primitív összetevőinek sajátságaira. Ezzel a céllal napjainkban hatalmas csillagászati megfigyelő és adatfeldolgozó programok indultak be, amelyeknek Szalay Sándor tanítványaival részese.

Szalay Sándor a modern elméleti fizika különböző ágait tekinti át és fűzi össze, de kiemelkedő érzékkel és alkotóan foglalkozik a detektálással és számítástechnikával is. 1989ben építette ki az Eötvös Egyetem Fizikai tanszékeinek számítógépközpontját és belső hálózatát, bekapcsolva azt országos és nemzetközi hálózatba. Tudományos kapcsolataira jellemző, hogy legjobban (100-nál többször) idézett munkái közül kettőt magyar, egyet szovjet, kettőt amerikai társszerzőkkel írt. Több tanulmányát itthon, köztük az Acta Physica Hungaricában közölte. A galaxisok eredetét Scientific Americanben tárgyaló írásának társszerzői egy szovjet akadémikus és egy karliforniai professzor. 1985-ben ő irányította az Amerikában legismertebb nyári iskolát Aspenben. 1987-ben viszont ő vezette a Nemzetközi Csillagászati Unió kozmológiai konferenciáját Balatonfüreden. MTA-NSF együttműködést szervezett a budapesti és chicagói egyetem között, de részt vesz az Interkozmosz gammatávcsövet világűrbe telepítő programjában is. A budapesti Eötvös és a baltimore-i Johns Hopkins egyetemeken ad elő. Szalay Sándor konferenciák vitaindító előadójául hívják meg, eredményeit és nyilatkozatait a tudomány legrangosabb közéleti folyóiratainak összefoglalói (Nature, Omni, Uszpehi Fizicseszki Nauk, Physics Today, National Geographic, Science) mint világképünket alakító lépéseket kommentálják, sőt azok napilapoknak (így az Izvesztijának) oldalaira is rákerültek. Szalay Sándorra a tudományos irodalom 1000-nél több helyen hivatkozik, ő a legtöbbet idézett magyar természettudósok egyike. Az Osztály által lefolytatott közvélemény kutatás szerint ő azok egyike, akit a magyar fizikusok és csillagászok akadémiai tagságra leginkább méltónak átélnek. Mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos világ véleményével összecsengően, Szalay Sándor tanítványnevelő, hazai és nemzetkőzi tudományszervező, intézetfejlesztő aktivitását is figyelembe véve érdemelte ki az akadémiai tagságot.

Zimányi József a magfizika nemzetközileg elismert kutatója. A KFKI-ban dolgozik 1954 óta. A kandidátusi fokozatot 1964-ben, doktori fokozatot pedig 1972-ben szerezte meg. Azon kevesek közé tartozik, akiknek tudományos tevékenysége kiterjed a jelenségek intuitív megsejtésétől a pontos elméleti predikción át a bizonyító kísérlet megtervezéséig, valamint a műszerfejlesztéstől a kísérletek tényleges elvégzésén át az elméleti interpretációig.

Tudományos tevékenységének négy területe váltott ki nemzetközi visszhangot, a nukleáris részecskék szögkorrelációja, a direkt magreakciók, a magfizikai rezonanciák és a nehézion reakciók.

Tudományos pályafutását a radioaktív magok által kibocsájtott gammasugarak szögkorrelációjának a tanulmányozásával kezdte. Munkája kiterjedt a mérőberendezés létrehozásától az eredmények elméleti értelmezéséig, ami a kvantumelmélet alkotó alkalmazását igényelte. Ezt követően 1958-ban gyors egymásutánban publikálta azokat a részben kísérleti, részben elméleti eredményeit, amelyekkel hozzájárult a paritás sértő -bomlás során emittált részecskék polarizációjának és korrelációjának a felderítéséhez.

A 60-as években felismerte, hogy bizonyos magreakciókat követő sugárzásnak cirkulárisan polárosnak kell lennie. A direkt reakciók tárgyalására kidolgozott módszere képes volt figyelembe venni a magerők hatótávolságának végességét.

A 70-es években a táguló tűzgömb problémájára adott analitikus megoldásával kezdődött el a nagyenergiás nehézion reakciók hazai vizsgálata. A nagyenergiás reakciók során új részecskék (pionok, delta rezonanciák, stb.) keletkeznek. Az újonnan termelődött részecskék hatását is figyelembevevő hadron-kémiai modell kidolgozása révén arra a figyelemreméltó következtetésre jutott, hogy alkalmas körülmények között bekövetkezhet a keletkező pionok Bose-Einstein típusú kondenzációja. A legújabban mért pion hozamok valóban csak a Bose kondenzáció figyelembevételével értelmezhetők. A kvark-kémiai modell felállításával elsőként adott becslést a kvark-plazma összetételének időbeli változására. A hadron-kémiai és kvark-kémiai modelljei alapján kimutatta: ha a nehézionok ütközése során létrejön a kvark-gluon plazma, akkor azt a ritka részecskék nagy száma fogja jelezni. A nagyenergiás nehézionokkal végzendő brookhaveni kísérleteknek a tervezésénél már figyelembe vették Zimányi eredményeit. (A brookhaveni kísérletekhez a fizikatörténet eddig legbonyolultabb, óriás gyorsítóját építik, és amely kísérletek az anyag egy új halmazállapotának a létrehozására irányulnak.)

Zimányi jelentős eredményeket ért el a neuron-hálózatok működésére és önszerveződésére vonatkozóan is. Rangos nemzetközi folyóiratokban publikált 63 munkájára a szakirodalomban eddig több mint 500 hivatkozás található. Elképzeléseink megvalósításához szívesen csatlakoztak együttműködő társak itthon és külföldön egyaránt. A koppenhágai Niels Bohr Intézet munkatársaival immár 20 éve, a Stony Brook-i Egyetem, a Brookhaven National Laboratory, a Darmstadt-i Nehézion Kutató Intézet és a Frankfurt-i Egyetem munkatársaival több éve együttműködik.

Zimányi Józsefnek meghatározó szerepe van a magyar tudományos közéletben. Több mint tíz évig vezette a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetének az Elméleti Osztályát. Állandó szervezője a Magfizikai Iskoláknak, konferenciáknak, műhelyeknek. Titkára volt, majd elnöke lett a Magfizikai Albizottságnak. Az ELTE címzetes egyetemi tanára. Egyik kezdeményezője és vezetője a Nemzetközi Elméleti Fizikai Műhelynek. 1969-ben az ELFT Bródy-díjjal, 1981-ben az MTA Akadémiai Díjjal tüntették ki. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1988-ban kapta meg.