POLÁNYI MIHÁLY ÉS A KRIPTONLÁMPA

Palló Gábor
MTA Filozófiai Intézet

A kriptonlámpához főleg kripton kell. Maga a kriptonlámpa viszont egy optimum-feladat sajátos megoldása: hogyan lehet a legolcsóbban a legtöbb fényhez jutni? Ha ugyanis a lámpát magas feszültségen működtetjük, több fény ad, de rövidebb az élettartama. Ha alacsony a feszültség, szinte sose fog kiégni, de nem lesz elég fényes. Másrészt, ha megelégszünk a kisebb fényerővel, nemcsak a lámpa tart tovább, hanem kevesebb villamos energiát is fogyaszt. Az igazán jó izzó tehát az, amelyik a legtöbb fény adja, miközben a legkevesebb villamos energiát fogyasztja és a leghosszabb az élettartama.

A megoldásnak határt szabott azonban, hogy az Egyesült Izzó kartellben működött az Osrammal, a Compagnie des Lamps-szal és a Philips-szel, míg a General Electric-kel egyedi szerződések szabályozták az együttműködését. A megállapodások értelmében egy lámpa legalább 850, de maximum 1150 óráig éghetett. Ezért fejlesztés csak a hatékonyság javítására irányulhatott, vagyis arra, hogy adott energiafogyasztás mellett minél több fényt adó lámpát tudjanak gyártani; az élettartamot nem lehetett növelni. Tehát az adott élettartam mellett magasabb szálhőmérsékletet, azaz erősebb fényt kellett a villanykörtéből kicsiholni. Hogyan lehet a szál hőmérsékletét magasabbra emelni anélkül, hogy jelentősen csökkenne az élettartama? Ennek érdekében a lámpát nitrogénnel, illetve nitrogén és argon keverékével töltötték meg, hogy a gáz csökkentse az izzószál párolgását.

Megoldást a kriptonlámpa szolgáltatta. Az alapelvet Bródy Imre már az 1930-as évek elején felfedezte az Egyesült Izzóban. Ma már talán csak Kőrösy Ferenc él a kriptonlámpa megalkotói közül; ő sem Magyarországon, hanem Izraelben. Nemrégiben töltötte be kilencvenedik évét. Az 1979-80-ban készült önéletrajzában azt írta, hogy a kriptonlámpa történetének “első győzelmét az elméleti fizika aratta. A második Bródy és Polányi közös munkája volt: a kripton olcsó előállítása a termodinamika törvényei segítségével."¹

Kőrösy így írta le a találmány történetét. “Amikor Bródy számításait elvégezte, azt találta, hogy az argonnal töltöt lámpák valamivel jobbak voltak a valóságban, mint a számításai mutatták. Kutatni kezdte az eltérés okát. Végül arra jutott, hogy egy alig ismert effektus, a termodiffúzió Soret-effektusa az ok. Eszerint hőmérsékleti gradiens hatására a nehezebb molekulák a lámpa hidegebb tartományában többségbe kerülnek a könnyebb molekulákhoz képest. A volfrám atomsúlya 184, a nitrogéné 28, az argoné 40. Ezért a párolgó volfrám atomjai a hidegebb lámpafelületet gyorsabban érik el, ha a lámpát tiszta nitrogénnel töltik meg, mintha argonnal keverik. Ez lehet az oka annak, hogy az argonnal töltött lámpák jobban működnek a vártnál. Ha viszont az argon segít, akkor a még nehezebb gáz hozzáadása még többet segíthet. De természetesen egy ilyen adaléknak (a nitrogénhez és argonhoz hasonlóan) kémiailag abszolút inersnek és stabilnak kell lennie, és nem lehet semmiféle szerves anyag, mert ez lebomlana. Ezért csak az argon utáni nemes gázok jöhettek szóba, közülük pedig a legközelebbi a kripton. Sajnos a kripton csak rendkívül kis mennyiségben fordul elő a levegőben. Afféle különlegességnek számított a Ramsay által felfedezett gáz, amelyet inkább kémiai múzeumok kiállítási tárgyának tekintettek, mint gyakorlatilag felhasználható gáznak. Még az is bizonytalan volt, milyen nagyságrendű a kripton koncentrációja a levegőben. Ha valaki a gyakorlati felhasználására gondolt, legalább ezt pontosan tudnia kellett. Ezért hívott Selényi engem a T'ungsramba. "²

Bródy és Kőrösy egy évet töltött a levegő kripton-tartalmának meghatározásával. Spektroszkópiai módszert dolgoztak ki, amellyel argon és kripton különböző arányú keverékének színképét mérték meg. A spektrumvonal erőssége és a kripton-koncentráció között empirikus összefüggést találtak, ennek segítségével megállapították, hogy lényegesen több kripton van a levegőben, mint korábban feltételezték: a koncentráció körülbelül 10^-6 mol/mol-nak adódott.³

A kripton-előállítás Bródy-Polányi-módszerét Kőrösy így írta le. Bródy és Polányi “úgy döntött, hogy a levegő 10 %-át cseppfolyósítják, a többi részét egy ellenáramú hűtőben lehűtik, és kimossák belőle a kriptont, míg a levegő magasabb forráspontú alkotórészei visszamaradnak a folyékony levegőben. Így magasabb kripton-koncentrációhoz jutnak, és ez még tovább javítható desztillációval. Mindennek eredményeként 17 német márkába került az így kapott kripton, szemben a Linde gyár 2000 márkás árával."⁴ Az eljárás döntő előnye az volt, hogy a kriptont főtermékként nyerték, nem valamely más gáz (például oxigén) előállításának melléktermékeként. Ez jelentősen csökkentette az árat.

Polányi Mihály a kriptonlámpa kifejlesztése idején már régen nem élt Magyarországon. Leveleiből azonban kiderül, hogy lényeges szerepet játszott az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának munkájában. A fennmaradt levelezés 1933 eleje és 1938 között zajlott, főleg Aschner Lipót és Polányi között.⁵ Ám Bródyt már a húszas évek elején ismerte, Bródy göttingai időszakából, amely 1923-ban zárult le, amikor állást vállalt az Izzóban. Polányi Einsteint kérte “im Interesse von Dr. E. Brody intervenieren würden". Azt remélte hozzásegítheti egy álláshoz Pasadenában (California), ahol Milikan új intézetet szervezett. Born és Epstein már ajánlotta Bródyt, és gondolta, talán Einstein segítsége növelné az esélyeket.⁶

Körülbelül tíz évvel később Polányi a kripton-előállítás szabadalmi problémáiról írt Bródynak. Amellett, hogy az elsőbbséggel összefüggő kényes technikai nehézségeket fejtegette, a feddhetetlen moralitású Polányi a következő kérdést tette fel. “Nekem az volt a véleményem, hogy a kripton-előállítás mai terve szellemileg körülbelül egyforma részben származik Tőled és tőlem. Mielőtt azonban ezt a Tungsrammal szemben megemlítettem, meg akartam győződni róla, hogy nem tévedek-e saját szerepem felbecsülésében, és hogy megegyezik-e az erre vonatkozó véleményem a Tieddel. " Egy Aschnerrel folytatott beszélgetésből arra következtetett, hogy Bródy nem így látja: “A kérdés nekem igen fontos, mert semmi esetre nem akarok olyan színben feltűnni, melyhez nincs jogom."⁷ Polányi szerint a kripton-gyártás gondolatát három fázisban fejlesztették ki: az ő két pesti, és Bródy egyik berlini látogatása során 1932-ben. Ám, ha “az egyik vagy másik fél túlnyomó szellemi kontribúciója evidens, akkor annak kell vindikálni az egész szellemi tulajdont. Kétes természetű átmeneti helyzeteket nem tartok helyesnek és a magam részéről minden esetre nem kívánok ilyenben lenni".⁸

Bródy viszont azt írta a kriptonlámpáról szólva, hogy “Polányi Mihály kartársammal sikerült egy olyan kripton gyártási terv kidolgozása, amely a kriptont, mint főterméket- a levegő oxigénjének és nitrogénjének szétválasztása nélkül - szolgáltatja. A meglévő bontási eljárásokat módosítani kellett, hogy a levegőből csak a nehéz nemesgázokat, a kriptont és a xenont válasszuk le".⁹ Ez, és a folyamatos együttműködésük mindenesetre arra vall, hogy a prioritás nem okozott további vitát köztük, a találmány kettőjük nevéhez fűződött.

A kriptonlámpa történetének egyik legkülönösebb alfejezetét képezi Polányi és Bródy közös beszámolója a Fritz Haberrel hármasban folytatott konferenciájukról, melynek német nyelvű szövegét részben maga Haber fogalmazta.¹⁰ Fritz Habert a német tudomány legkiemelkedőbb korszakában az egyik legkiemelkedőbb tudósnak tartották. Az ammóniaszintézis felfedezéséért nyerte el az 1918-as kémiai Nobel-díjat, és az első világháborúban hatalmas katonai érdemeket szerzett. Mellesleg a Kaiser Wilhelm Institut für Physikalische Chemie vezetője és mint ilyen, Polányi Mihály főnöke volt. Polányi a híres intézet két osztálya közül az egyiket vezette akkoriban, a másikat Freundlich.

A több napos (1933. június 12-20. között) megbeszélés témái: a kriptonlámpa, a Hg-lámpa, a nagynyomású lámpa, a kisülési világítás és a duplaspirálú lámpa. Minthogy “Geheimrat Haber" egyetértett a kriptonlámpa jelentőségében, számba vették a kripton-előállítás elvileg számba jövő módozatait.

Az 1-4) módszert technikailag túlságosan bonyolultnak találták. Az 5) eljárást Bródy és Polányi Budapesten végiggondolták. Eszerint három alternatíva adódik: “a) a levegő feldolgozása oxigénre (vagy nitrogénre) és a kripton kinyerése az oxigénből, b) a levegő direkt feldolgozása kriptonra a hideg visszanyerésével, c) hasonlóképpen a hideg visszanyerése nélkül." Az első alternatíva ellen az volt a kifogás, hogy a kriptonlámpa sikerét egy teljesen más művelet, az oxigénelőállítás, gazdasági helyzetéhez kötnék, ami veszélyeztetné a lámpa sikerét; másrészt ezt Linde szabadalma is védi. A b) és a c) út részletes kutatását javasolták tehát, de csak abban az esetben, ha kriptonlámpa csakugyan vitális jelentőségű, mert a kutatási költség igen tetemesnek (körülbelül 100000 márka) ígérkezett. Haber szerint a dolgot nagyon megnehezíti, hogy kevesen tudják a “a fizikai megfontolások és a pénzügyi hatások között a hidat felépíteni", márpedig itt az energiaár és a kompresszorok ára meg energiaigénye megfontolást igényel

Polányi tárgyalásai

Ugyanez év végén Polányi már Angliában élt. Aschner novemberben angolul számolt be neki londoni megbeszéléséről, melyet a General Electric és a British Thomson-Houston Co. képviselőivel folytatott.¹³ A kripton-kérdés “olyan érdekes a számukra, hogy szeretnének szakértő delegációt küldeni egy [Aschner által szervezendő - P.G.] konferenciára akár Budapestre". Tárgyalt egy angol gyárral, az ICI-jal¹⁴ is. A levél pontos képet ad az Izzó részvények megoszlásáról a különféle részvényesek között, hogy Polányi is átlássa a kriptonszükséglet nagyságát. Aschner nyilván abban reménykedett, hogy az angol ICI lesz a fő kripton-szállító, esetleg fontos részvényessé válhat. A részvényárak kilátásairól is tájékoztatott Aschner, majd Polányira bízta, hogy az ICI tudomására hozza ezeket a bizalmas gazdasági információkat.

A néhány héttel későbbi Aschner-levélből kiderül, hogy a tárgyalások javában folynak. Aschner Bródyval Londonban volt, ahol a tőkerészesedésről és bizonyos szabadalmi díjakról tárgyaltak.¹⁵ Két nappal később Aschner beszámolt további lépéseiről, azaz a kinti tárgyalási jegyzőkönyvek elkészítéséről, és a kripton-szabadalmak kiegészítéséről, ami Bródy feladata lesz. Aschner megemlítette, hogy Londonban felkereste “Szilágyi urat, a Lloyds' Bank igazgatóját" továbbá Plesch professzort. Utóbbi valószínűleg azonos volt Einstein magyar háziorvosával, akinek fia, Peter Plesch később Polányinál szerzett doktorátust és kiváló kolloidika-professzor lett. Aschner pozitívan reagált Polányi ama ötletére, hogy a kriptonlámpák előnyeit fénymérőkkel kellene bizonyítani a vevők számára.¹⁶

Polányi gyors válaszában elégedetlenségét fejezte ki a szabadalmi helyzettel kapcsolatban. Az ICI gyengének fogja találni az Izzót, mert nincsenek meg azok a pótszabadalmak, amelyekről egy korábbi pesti megbeszélésen döntöttek. Erről, Polányi szerint, a gyár szabadalmi irodája tehet, ezért át kellene adni az ICI-nak a szabadalmaztatást ügyét a kísérleti konzorciumon belül. “Ez esetben inkább tudnék felelősséget vállalni a krypton-gyártás további fejlődéséért." Azt gondolta, hamarosan Párizsban kellene találkoznia Aschnerrel és Pfeifer Ignáccal, hogy megbeszéljék, hogyan is lehetne szorosabbá tenni a kapcsolatát Újpesttel.¹⁷ Aschner sem késlekedett a válasszal. “Pfeifer tanár úrnak, Bródy dr. úrnak és a szabadalmi irodának szemrehányást tettem", kiderült azonban, hogy némi elsőbbségi problémák merültek fel. Másrészt az első bejelentésben sikerült olyan igénypontokat megfogalmazni, amelyek védik a legfontosabb védendőket. Az viszont “okvetlenül szükséges, hogy az irányítás nálunk maradjon". Arról persze intézkedett, hogy Polányit mindig mindenről értesítsék. Közben elterjedt, hogy a Linde-cégnek van valami új eljárása kriptonelőállításra, de remélte, ez nem veszélyezteti az Izzót. Aschner Párizsban a Phoebus-kartell végrehajtó bizottsági ülésen vett részt, és félt, hogy szándéka ellenére szóba kerül a kripton-ügy. Arra kérte Polányit, jöjjön Párizsba, hogy szükség esetén az értekezlet alatt is konzultálhasson vele.¹⁸

Néhány nap múlva az ICI, a jelek szerint, elállt az üzlettől. Polányi ezt nem értette, mert “a szabadalom, amelyre hivatkoznak, nem tartalmaz mást, mint folyékony oxigénből való kripton-gyártást." Az angolok húzták az időt, Polányinak nehéz volt tárgyalnia velük: “Egészben véve csalódtam az angolok vállalkozó kedvében. Végtelen tisztességesek, de nagyon lassúak. "¹⁹ Később némileg optimistábban azt írta, “úgy látom, a helyzet némileg megnyugodott". Erre azért is szükség volt, mert Polányi alighanem Angliában szokatlanul hevesen protestált az ICI eljárása ellen ²⁰

Az ügyben az utolsó Polányi-beszámoló szerint az ICI fél. “Szeretnének a dologba belemenni, de félnek, hogy hiábavaló lesz, mert nem lesz keletje a kryptonnak." Talán szeretne az ICI együttműködni a Lindével és az Air Liquide-del. “Nem merik egyedül vállalni a terv rizikóját, de másokkal együtt azonnal készek volnának elindulni." Polányi szerint egy ilyen korporáció jó is lehetne. Másrészt mintha a többi lámpagyár is kezdene érdeklődni, de “azt hiszem, az Izzó pozíciója olyan erős, hogy ez most csak előnyére válhatik."²¹

Már kissé kívülállóként tért vissza Polányi a kripton-ügyre 1936 végén amikor azt írta Aschnernak: “Nagyon köszönöm a krypton útjáról szóló híreket. Örülök a sikernek és gratulálok hozzá. Ismerve az előzményeket keserű mosollyal olvastam, hogy Osram most elveszi előlünk a német krypton-termelést. Szomorúan veszem tudomásul, hogy túlbecsültem a kartell partnerek jóhiszeműségét. Nem volnék jó üzletember, azt látom. "²²

Az ICI-jal folytatott tárgyalások csak egyetlen epizódját képezik a kripton-gyártás bonyolult történetének. Nem is volt komoly folytatásuk. Hosszú, küzdelmes megbeszélések folytak viszont a többi érdekelt céggel: az Osrammal, Philips-szel, vagy a gázcsoporttal: a Linde, az Air Liquide és a az I.G. Farben képviselőivel. Közben Bródy és Theisz Emil elkészítette a kisebb térfogatú, gömbaalakú lámpát. A technológiával kapcsolatban pedig újabb érvek és ellenérvek merültek fel. Közben zajlottak az ádáz szabadalmi és jogviták, harc a gazdasági előnyökért. Még az Ajkán felépült kriptongyár (benne 1938-ban indult meg a folyamatos termelés) sem oldotta meg az együttműködő ellenfelek vitáit.²³ A kriptonlámpa története hosszú, és sokkal bonyolultabb história, mint gondolnánk.

Polányi a kutatólaborban minden bizonnyal Bródy Imréhez állt a legközelebb. Erre utal az is, hogy Bródy a legtermészetesebb módon fordult hozzá, hogy segítsen elhelyezni egy publikációját Angliában, és Polányi ugyanilyen természetes módon segített is neki.²⁸

Az Izzó szempontjából is fontos epizód volt, hogy Polányi ajánlotta Pfeifernek Orowan Egont, aki később a Royal Society tagja, Cambridge-i, később MIT professzor lett a szilárdtestfizika rendkívül nagyrabecsült tudósaként. “Fel szeretném hívni professzor úr figyelmét egy magyar fiatalemberre, aki a legjavához tartozik azoknak, kiknek el kellett hagyniuk Berlint. Neve Dr. Orovan Ervin [sic!] ... a szilárdság fizikáját illetőleg végzett nagyfontosságú munkát és e munkakör legjobb ismerői közé tartozik. ... [alkalom kínálkozna], hogy Ön ezt a fényes eszű és végtelen szimpatikus fiatalembert közelebbről megismerje, ami talán a jövőben jelentőséggel bírhat."³² És csakugyan jelentőséggel bírt, mert Orowant alkalmazta az Izzó, és fontos feladatokat oldott meg a kripton-előállítással kapcsolatban, később pedig külső szakértői munkát végzett, éppúgy, mint maga Polányi.³³

A még nem említett dokumentumok elszámolások. Kiderül belőlük, hogy 1. Polányi Mihály manchesteri professzor Budapesten saját bankszámlával rendelkezett, és ez szépen hízott az évek során; 2. Jövedelmének egy részét, híres édesanyjának, a budapesti értelmiség közkedvelt nagyasszonyának utaltatta át. Így a Pester Llyodba írt beszámolói mellett kényelmes pótjövedelemre tehetett szert, amiből fenntarthatta a Karinthytól és Kosztolányitól egészen, mondjuk, Pólya Györgyig sokak által látogatott szalonját. 3. az utolsó levél dátuma 1938. december 11.³⁴

Az eddigi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Polányi legalább 1927-től, de lehet hogy már hamarabb, egészen 1939 elejéig, de lehet, hogy még tovább, az Egyesült Izzó alkalmazásában állt, és jelentős munkát végzett.

Szerepe talán lehetett volna nagyobb is. A kutató vezetője, Pfeifer Ignác utódlása ugyanis nem volt könnyű feladat. Többek között 1934-ben szóba került a világhírű pécsi vegyész, Zechmeister László, de ő külföldi meghívása miatt nem vállalta. Bay Zoltán csak 1936-ban lépett hivatalosan a már 69 éves Pfeifer örökébe.³⁵ Aschner már 1929-ben tárgyalt Polányival a kutatólabor utódlásáról, de ő a Haber-intézetből nem akart eljönni. Másfelől azonban nem tudni, miért nem Bródy Imre, az intézet legkiválóbb kutatója váltotta föl Pfeifert.

Polányi ezt írta neki 1936-ban: “Amikor egy hónappal ezelőtt elutaztam, aggodalmat éreztem a kutatólaboratórium ügyében tapasztalható trend miatt, és különösen a te helyzeted miatt. Remélem, megfelelő munkakapcsolatot alakítottál ki Bayjal; ha másért nem, azért, mert azt hiszem, nem lennél elégedett, ha elvesztenéd érdeklődésedet a munkád iránt és nem működnél együtt a körülötted lévőkkel a számodra oly természetes baráti módon."³⁶

1936-ban Aschner Lipótnak írt levelében Polányi Mihály egyebek között a következőket írta:

“Az Izzó tanszékalapítása [a műegyetemi Atomfizika Tanszék létrehozása - P.G.] valóságos lelkesedést váltott ki belőlem. Rég nem hallottam Magyarországból ilyen jó hírt. Hiszem, hogy az egész közéletre a legjobb hatással lesz ez az alapítvány és hogy sok emberben fog (mint bennem) új reményt ébreszteni szegény lerongyolt hazánk jövőjében. Az Ön személyéről ez összefüggésben szólni, érthető tartózkodásból nem kívánok, csak. annyit, hogy hiszem és remélem, hogy boldogságot hoz Önnek e kiváló cselekedet tudata. ....

Az új fizikai kémiai intézet [Polányi manchesteri intézete - P.G.] építkezése a napokban határozatba ment. Szép nagy laboratórium lesz. 55000 fontot szavaztak meg érte. Mégis gondolok rá, hogy valamikor visszamegyek Magyarországra. Most hogy Bay szerencsésen végleg elfoglalta pozícióját, talán nem okozhat félreértést, ha megkérdezem, lát-e Ön oly konstrukciót, melynek keretében én az Izzónál elhelyezkedhetnék. Én, őszintén szólva, nem látom, hogy Önnek szüksége volna rám, még kevésbé, hogy alkalmaztatásom megérné a cégnek azt, amit mostani állásom feladása ellenében pénzben kívánnék. De mégsem akartam elmulasztani, hogy a kérdést felvessem és hálás volnék Önnek, ha megfontolni szíves volna."

A választ nem ismerem, de tény, hogy Polányi Mihály nem tért haza, és egyetlen más magyar vállalatnak sem dolgozott a későbbiekben.

Dokumentumokon alapuló töredékes történetünk mutat valamit az Izzó-labor életéből, és abból a versenyből, ami a kriptonlámpa létrehozásáért folyt a fizika, a kémia, a szabadalmi jog és az üzleti manipulációk pályáján. Epizódokat villant fel csupán, mégis sok látszik az egészből. A főszereplők közül Bródy, Aschner, Pfeifer neve és munkája ismert, Polányié kevésbé. Legalábbis Magyarországon kevésbé, mert nemzetközileg messze ő a legismertebb. A nagy magyar tudósok közé tartozott barátaival, Wignerrel, Neumannal, Szilárddal és Gábor Dénessel együtt. Az idősebb fivér szerepét töltötte be életükben. Wigner mindig úgy érezte, Polányi “egy fejjel fölötte áll".

Polányi Mihály (1891-1976) Budapesten, az orvosi egyetemen végzett.³⁷ Pfeifer segítségével jutott először Németországba, ahol megkezdte az átnyergelést a kémiára. 1918-ban az egészségügyi minisztériumban vállalt állást, majd Hevesy György tanszékére került, a Gyakorlati Fizikára. A Tanácsköztársaság leverése után kollégájával, a későbbi Izzós Selényi Pállal együtt elbocsátották állásból. Előbb Karlsruhéba ment, majd Berlinbe. Itt már az egyik vezető fizikai kémikusnak tartották. A Haber mellett betöltött állása igen magas rangot adott neki. Ő hívta meg a modern fizika iránt érdeklődő fiatal újpesti bőrgyári vegyészmérnököt, Wigner Jenőt, doktoráljon nála. Körülöttük alakult ki Berlinben a fiatal magyar zsenikből álló kör, mely később rendkívül termékenynek bizonyult.

Kezdetben termodinamikával foglalkozott. Felkeltette Einstein érdeklődését, és ez döntő szerepet játszott karrierjében. Később az adszorpcióra vonatkozó elméletével doktorált, és aratott nemzetközi sikert. Polányi reakciókinetikai munkássága a terület klasszikus fejezetét alkotja, kivált átmeneti állapot elmélete. A röngendiffrakciós szerkezetvizsgálatok egyik úttörője volt; a diszlokációk jelensége és leírása is valahogy Polányira, illetve Orowanra vezethető vissza. Vitán felül a nemzetközi tudományos felsőház tagja volt, ámde nem fűződött a nevéhez olyan markáns, egyetlen nevezetes felfedezés, mint a nyomjelzés vagy a C-vitamin, amiért Nobel-díjat adnának. Fia, John C. Polányi azonban - a rossz nyelvek szerint - Nobel-díjának ötven százalékát édesapjának köszönheti, vagyis a Nobel-bizottság lelkiismeretfurdalásának.

1933-ban kellett elhagynia Németországot. Azon ritka szerencsések közé tartozott, akik Angliában kaptak munkalehetőséget. Itt is akadt későbbi Nobel-díjas doktorandusza, a szerves kémikus Melvin Calvin.

Ötvenhét éves korában, 1948-ban, egyszer csak átváltott a filozófiára, és ugyancsak a manchesteri egyetemen átment a társadalomtudományi tanszékre. Kidolgozott egy rendkívüli eredeti ismeretelméletet, amelyben sarkalatos szerepet játszanak az etikai megfontolások. Minthogy soha egyetlen percre sem vallott baloldali eszméket, a háború után, 1989 előtt nevét nem nagyon emlegették Magyarországon. Azóta itthon is megjelentek a legfontosabb írásai.³⁸ Filozófiai és társadalomtudományi munkássága világszerte széles körben talált követőkre a tudományfilozófusok, pszichológusok, teológusok, számítástechnikusok és ki tudja még milyen szakmák körében. Polányi Mihály társaságok működnek mindenfelé Amerikától, Anglián keresztül immár Magyarországig.

Az Egyesült Izzó tehát világhírű tudóst alkalmazott. Az Akadémiának nem kellett Neumann; Szegednek Wigner, a bölcsészkarnak Hevesy és Kármán. Az Izzónak azonban kellett Polányi és kellett Gábor Dénes is.³⁹ Holott mindketten külföldön laktak és dolgoztak. Polányi Mihály emigrációra kényszerült 1920-ban. Külföldön ért el kiemelkedő eredményeket, és vált nagy tekintélyű tudóssá. Ezzel egy időben dolgozott Újpesten is, részese lett a korabeli magyarországi ipar egyik legkiemelkedőbb teljesítményének, a kriptonlámpa kifejlesztésének. Mindkét fél nyert a kapcsolaton: az Izzó egy világhírű tudós munkatársat, egy agilis angliai képviselőt, Polányi szerves kapcsolatot az itteni tudósközösséggel, igényes szakmai munkát és persze megfelelő javadalmazást családja itteni tagjai számára.

Polányi Mihály és az Egyesült Izzó ezzel bebizonyította, hogy komoly hasznot hozhat a kiugró tehetségű tudós Magyarországnak akkor is, ha nem itt él. Rajta keresztül kapcsolódhat az itteni tudomány a nemzetközi centrumokhoz, mégpedig nemcsak a személyes ismeretséget felhasználva, hanem a tudományos ismereteket, sőt talán a külföldi laboratóriumokat is.

__________________________